Mindennapi pénzügyeink – Az emberi erőforrás menedzselése III.

2017-09-12 13:52:00   |   Feltöltötte: Kispéter Adél

Cikkünk előző részében bemutattuk, hogy miként vált az emberi erőforrás kulcsfontosságúvá a gazdaságban és eljutottunk odáig, hogy a háztartások által végzett emberi erőforrás gazdálkodás egyik csoportját a háztartás mindennapos működtetéséhez szükséges tevékenységek megszervezése jelenti.

 

A háztartások részéről végzett emberi erőforrás gazdálkodás egy másik része a jövedelem, mint a háztartás anyagi jólétéhez szükséges forrás megszerzésére irányul. A háztartás alapvető feladata a benne élők megélhetésének biztosítása, a megélhetéshez szükséges jövedelemhez pedig alapvetően munkájuk, munkaerejük eladásával jutnak. A háztartásban élő keresőképes egyének a munkaerőpiacon eladóként lépnek fel, ahol a munkaerő értékét olyan tényezők befolyásolhatják, mint a végzettség, a tapasztalat, a kompetencia, a földrajzi elhelyezkedés, a vállalattípus, a vállalati stratégia. A tanulás a végzettség mellett az elhelyezkedés szempontjából értékes kompetenciák (leegyszerűsítve az alkalmazható tudás) megszerzését és fejlesztését szolgálja.


A munkaerő gazdasági szerepében meghatározó jelentősége van az emberi tudásnak, amelynek megszerzése egy hosszú, költséges folyamat eredménye, és nagyban hasonlít a hagyományos beruházási folyamatokhoz. Az egyén tudásának fejlesztésébe az állam a közoktatási rendszer fenntartásával, a gazdálkodó szervezetek (a közszférában és a versenyszférában egyaránt) a munkavállalók gyakorlati képzésével, illetve az oktatási intézményekben történő képzések költségeinek átvállalásával járulnak hozzá. A jelentős mértékű befektetések célja a szervezetek és a társadalom tudásbázisának növelése.

 

Mindennapi pénzügyeink – Az emberi erőforrás menedzselése III.: értéknövelés tudatosan a tanulás mentén

 

A tudás megszerzése a háztartások részéről is jelentős áldozatokat kíván. A tanulási folyamat időigényessége miatt kevesebb a lehetőség a szabadidő közös eltöltésére vagy a háztartási munkákban való részvételre. Az idő feláldozása mellett a tanuláshoz a háztartásoknak többnyire anyagilag is hozzá kell járulni, amely a képzés díjának vagy a járulékos költségek (utazás, szállás) részleges vagy teljes vállalását jelenti. Anyagi áldozatot jelent, ha a tanulás miatt a háztartás tagja tartósan nem tud munkát vállalni és így a szükséges jövedelem előteremtése a háztartás többi tagjára hárul.


A tudás oktatás keretében történő megszerzésére irányuló döntések általában hosszabb távú úgynevezett stratégiai döntések és a háztartás hosszú távú fennmaradására (a gyermekek kirepülésével adott esetben új háztartás létrejöttére) és a jövedelemteremtő képesség megtartására irányulnak. A döntés jelentőségét jól szemlélteti, hogy a szervezetfejlesztés részeként a stratégiai szintű képzési terveket a gazdálkodó szervezeteknél általánosan a felső vezetés hagyja jóvá. Az egész életen át tartó tanulás koncepciójának elterjedésével az oktatás, képzés igénybe vételének szükségessége minden életszakaszban felmerülhet, ezért a háztartások ilyen irányú döntései is megszaporodtak az elmúlt időszakban és a világ felgyorsulása miatt egyre nagyobb jelentőséggel bírnak (hiszen időben és gyorsan kell dönteni). A háztartásokban születik meg a döntés a gyermekek pályaválasztásából, valamint az aktív keresőképes felnőttek önkéntes vagy szükségszerű (pl. munkanélkülivé válásból fakadóan) pályamódosításából, karrierépítőséből, a szakmai ismereteik aktualizálásának vagy új ismeretek megszerzésének igényéből fakadóan az oktatásban, képzésben való részvételről. A háztartásoknak az alábbi szempontok mérlegelése mellett ajánlatos a döntés meghozatala:


- A háztartás a teljes tanulási folyamat során képes-e biztosítani a szükséges anyagi fedezetet, anélkül, hogy az felborítaná a háztartás költségvetését, ezáltal veszélyeztetné annak működését? Saját forrás hiányában lehet-e élni más lehetőséggel (pl. diákhitel), és azok terhei hosszú távon vállalhatóak-e? A „majd lesz valahogy” hozzáállás itt nem kifizetődő.


- A tanulási folyamatban élvezhetjük-e a háztartás többi tagjának támogatását? A nagy segítséget jelentő lelki támogatáson túl szükség szerint a háztartás viteléből, a gyermeknevelésből származó többletterheket is hajlandóak a háztartás tagjai átvállalni? A háztartásnak van-e olyan tagja, aki az emberi erőforrások átszervezéséből fakadó konfliktusokat felvállalni és kezelni is képes?


- Az oktatásban, képzésben résztvevő rendelkezik-e megfelelő motiváltsággal, rendelkezésre állnak-e azok a belső és külső ösztönzők (előléptetés lehetősége, tudásszomj, szülői példa), amelyek elősegítik a tanulmányok sikeres befejezését?


- A megválasztott képzettség szintje (szakképzés, tanfolyam, főiskola, egyetem … stb.) reálisan, a jövőben betölteni kívánt munkakörhöz előírt feltételeknek megfelelően kerül-e megválasztásra?


- A tananyag elsajátításához szükséges alapismeretek rendelkezésre állnak-e? Esetlegesen annak megszerzésére van-e elegendő idő és pénz?


- A munkaerőpiacon értéket képviselő tudás megszerzésére irányul-e az adott képzés? Olyan ismeretek, készségek, képességek birtokába lehet-e kerülni, amelyek valóban keresettek a munkáltatók részéről?

- A tudás megszerzésébe történő befektetés milyen időtávon, illetve egyáltalán megtérül-e? A tanulmányok sikeres lezárása magasabb bért eredményez-e?


A fentieken kívül további mérlegelendő szempontok is felmerülhetnek, amelyeket érdemes csokorba szedni és a háztartásban élők bevonásával megfontolt döntést hozni, mert a félbehagyott tanulmányok, a munkaerőpiacon értéktelen tudás megszerzése felesleges időt és pénzt von el a háztartásoktól. Bizonyára mindenki környezetében akadt már olyan illető, aki a sokadik nem megfelelően megválasztott képzésben való részvétele után sem talált munkát, vagy a sokadik éve koptatja már a felsőoktatási intézmények padjait diploma megszerzése nélkül. Az elvesztegetett pénz és idő mellett ezek a kudarcélmények az egyén közérzetére is károsan hatnak, és akár kedvezőtlenül befolyásolhatják a háztartásban élők közötti kapcsolatot is.


A háztartás jövője felelősségteljesen úgy építhető, ha a gazdálkodó szervezetekhez hasonlóan tudatosan fejlesztjük és szervezzük az emberi erőforrást, a tudás tervszerű, megfontolt fejlesztésével növeljük az emberi tőke értékét.

 

Pető Krisztina

felügyeleti vezető